1. fázis: A négyszögletes alaprajzú épületet az erőddel egy időben emelhették. Belseje több helyiségből állt, a középsők alatt fűtőcsatorna húzódott. Az ásatások során csupán a falalapozások kerültek elő, a járószintek nem maradtak meg, ezért sem alaprajza, sem felmenő szerkezete nem rekonstruálható pontosan. Kérdéses például, hogy a délnyugati részen L-alakban csatlakozó fal ehhez a fázishoz tartozott-e. További falalapozások arra utalnak, hogy korábban is állt már itt egy épület, amelynek alaprajzát azonban nem lehet rekonstruálni.
2. fázis: Nem lehet tudni, pontosan mikor, de ezt az épületet erősen átalakították. A négyzet alakú központi rész fűtőcsatornáját megszüntették, belső osztását elbontották, terrazzo padlót, nyugat felé pedig egy előcsarnokot (narthex) kapott, ahonnan a bejárata nyílt. Kérdéses marad azonban, hogy a keleti fal menti nagy apszist ehhez a periódushoz köthetjük-e. Ha igen, akkor ezt az épületet tájolása és alaprajza alapján kora keresztény bazilikaként is lehetne értelmezni.
3. fázis: Az épület egy tűzvész után újabb formát kapott, és a 6.–7. században mint kora keresztény bazilika volt használatban. A középső, kelet-nyugati irányú főhajóhoz északon és délen egy-egy valamivel alacsonyabb és keskenyebb mellékhajó csatlakozott. A belső térben ezt a beosztást két párhuzamos, 5–5 kőoszlopot tartó pillérsor tagolta, a padlót terrazzo fedte. Keleten három apszist alakítottak ki, a középső nagyobb ívűt két kisebb fogta közre. Az északi homlokzathoz három félpillért falaztak, dél felől pedig egy kis kápolna csatlakozott hozzá, szintén apszissal. Hasonló alaprajzú kora keresztény templomokat Dalmáciából és a Keletrómai Birodalom balkáni provinciáiból ismerünk. A templomban sírokat is feltártak.